Nevét Jean Nicot francia orvosról kapta, aki elsőként alkalmazta a dohánylevelet sebek kezelésére, a dohánypor belégzését pedig fejfájás megszüntetésére. Nagy mennyiségben található a dohányban, kevesebb a paradicsomban és a burgonyában.
Hatása: A szervezetben aktiválja a nikotinos acetil-kolin receptorral rendelkező sejteket, az így felszabaduló adrenalin pedig növeli a pulzusszámot, a vérnyomást és a vér glükóz-szintjét, illetve szapora légzést okoz.

Megváltoztatja az idegrendszer aktivitását, fokozza a szívműködést, lazítva a vázizomzatot időlegesen növeli az idegrendszer vérellátását, kedvezően befolyásolja a munkateljesítményt, fokozza az érzési információ áramlását, növeli a szellemi, észbeli teljesítőképesség pontosságát, javítja a tanulási folyamatot.

Minthogy azonban a nikotin egy gyorsan bomló anyag (felezési ideje: 2 óra) a változások átmenetiek , az előnyös helyzet csak múló jelenség!

A vázolt, ún. kedvező állapot fenntartásához, annak erősítéséhez a szervezet részéről igény jelentkezik az újabb cigarettára való rágyújtásra, majd e rágyújtásnak sokszoros megismétlésére.

Ez a körülmény a dohányzási magatartás rögzülésével jár, függőséghez vezet. Egyes tanulmányok szerint addiktív hatása erősebb, mint a kokainé és a heroiné!

Nikotin

Képlet C10H14N2
Moláris tömeg 162,23 g/mol
Fizikai adatok
Sűrűség 1,01 g/cm³
Olvadáspont -79 °C
Forráspont 247 °C
Farmakokinetikai adatok
Felezési idő 2 óra
Terápiás előírások
Alkalmazás dohányzás, szippantás (tubák), rágógumi
Felhasznált irodalom: Wikipedia